DAVID LACHAIN BAJDAROV

Egy jó ügyvédnek tudnia kell, mikor legyen lelkes és szenvedélyes, főleg, ha a saját védelméről van szó.

Ez volnék én

Teljes név: David Lachain Bajdarov
Kor: 23
Nem: férfi
Születés: 1990. Május. 26. - Menny
Play by: Ben Barnes
Titulus: Unstoppable
Csoport: Sötét angyal
Képesség: Az iszonytató valóság: Ez már nem egyszerű illúzióteremtés- David közvetlen az áldozat elméjében kelti életre a hallucinációkat. Az illető nem is kételkedik benne, hogy valódi, amit lát; a képzelt tűz megégeti, az illúzió-pányva megfojtja, a nem létező falon képtelen átmenni. A képesség egyszerre csak egy áldozatra hat. A többiek ugyan megpróbálhatják meggyőzni szerencsétlent, hogy mindez csak látomás, de egy szavukat sem hiszi majd.
Az iszonytató valóság megteremtése nagyfokú koncentrációt igényel, és egész jelenet alatt tart ( bár, mint arról mindjárt szó lesz, hatása sokkal tovább is élhet). Senkit nem lehet ily módon megölni (bár az áldozat belehalhat rettegésbe), a képzelt támadásban „elpusztult” személy elveszíti eszméletét vagy mélyálomba kerül. Ha sikerül meggyőzni, hogy valójában nem érte bántódás, az összes sebe eltűnik. Természetesen az ilyesfajta gyógymód sok időt igényel, sőt, néha még terápiás kezelésre is szükség lehet.
Becenév: Dave
Szeret: Van egy kedvenc kardja, na azt nagyon szereti.
Nem szeret: Nem szereti a szabályokat, most egy ideig Arthurt sem, az angyalokat különösen ki nem állhatja.
Kinézet: Vállig érő sötétbarna haj, férfias testalkat, 185 cm, igéző zöld szemek, általában pici borosta.
Jellem: A látszat:
Itt vagyok én, egy kedves, aranyos, kötelességtudó fiú aki, mindig segít másokon, ha tud. Mindenki ilyennek ismer, és így szeret! De mi van, ha ezekből csak néhány igaz, és a többi álca? Mindig szófogadó lenni, annak ellenére, hogy jól tudod, hogy a feletted állóknak gyakran nincs igazuk, egy kicsit furcsa. Alapjába véve, én tényleg szeretek segíteni másokon, és szeretem a társaságot, nem vagyok „magányos farkas” típus. A körülöttem lévők 95%, hogyan is fogalmazzak.. Gazdag! De valahogyan, amióta az eszemet tudom, én mindig különböztem tőlük. Engem nem érdekel a pénz, a hírnév, engem valami más fog meg. Megtanultam az évek során, hogy nem szabad megölnöm magamban azt, amit a többiek már rég kiöltek, mert ez tesz engem mássá. Hogy a látszatot megtartsam szüleimbe, és másokba is, elsajátítottam az engedelmességet. Persze, ettől függetlenül szeretem a szüleimet, csak tudom, hogy ők nem értenének meg engem...

A valóság:
Határozott, magabiztos, töretlenül állja a sarat. Barátságtalan, és néha veszélyes lett önmagára nézve is. Néha nem sok hiányzik ahhoz, hogy eltörjön a mécses, de David-t még senki nem látta sírni. Ha rajta múlik nem is fogják. A férfi maga a jégpáncél, a testét csaliként használja, aztán elsül a ravasz és vége. Betörhetetlen és mindenkinek megmondja a frankót, utálja ha megmondják mit csináljon, inkább a saját útját járja. Ritkán áll meg ha elkezd valamit, élete során ez eddig kétszer fordult elő. Kiismerhetetlen és a főnökének sem hagyja, hogy uralkodjon rajta. Most pedig ismét egy nagy fába vágta a fejszéjét.

Ez az én családom

Anya: Susan Darling ×× 41 ×× Angyal ×× Megromlott
Apa: Dimitrij Bajdarov ×× 42 ×× Angyal ×× Megromlott
Testvér/Testvérek: Arthur Bajdarov ×× 23 ×× Angyal ×× Isteni jó testvérek vagyunk, az ikrek azok... Egészen addig, míg a nagytestvér át nem áll a démonokhoz...
Egyéb hozzátartozók: Nincs... Az kéne még csak.

Ez az én életem

Az életem csupa... csupa... Áh megvan! Rossz! Angyalként születtem 23 éve és most ott tartok ahol tartok. Születtem? Butaságot mondtam, mert születtünk, az én kedves öcsémmel! Igen, ikrek vagyunk, furcsa egy páros, Arthur a jófiú, én a rossz, de ennek így kellett lennie. Az elején még jó volt, aztán besokalltam a sok szabálytól, és gondoltam átpártolok a másik szárnyas csoporthoz. Végre úgy élhetek ahogy akarok. Húsz múltam mikor ezt közöltem anyámékkal, meg sem vártam a válaszukat, már ott sem voltam. Már három év telt el, de még mindig nem sikerült átcsábítanom Arthy-t hozzánk. Pedig kicsit rossz, nagyon rossz egyedül. Megszoktam, hogy 20 évig mellettem volt. Pont ezért szobatársam sincs. De meséljünk kicsit a beavatásról, vagy hogy mivel is bizonyítottam, hogy jó leszek sötét angyalnak a démonok közé. Tíz ember halála, egy hét leforgása alatt. Kijelölt emberek voltak, és elég erősek, de a képességem egyik sem bírta tíz óránál tovább. Mind a föld alatt van. Hogy az én kedves öcsém ehhez mit szólt? Kit érdekel! Anyáék véleménye? Sz@rom le szép igényesen. Miután már rendesen bekerültem a pokol vörös bugyrába, szinte repestem az örömtől, hamar kiaknáznák a képességem, és már verhetetlen voltam. A gyengébb démonokat is vertem vele, bár megölni egyet sem ölhettem, de elég sokak szenvedtek még hetekig tőle. Kínzóak és vallatónak is használnak néha, főleg most, hogy egyre jobb vagyok. Nézzük csak meg, hogy ki nevet a végén, Arthy vagy én nyerünk? Legyen harc, de nem fogok megállni, hiába a testvérem. Szóval felkötheti a nyuszis alsógatyáját. Megengedem neki. Hamarosan újra találkozunk!