ROSE BETHANY GLOWER

A harc csak egy játék amit ha jól űz az ember mindig nyerhet.

Ez volnék én

Teljes név: Rose Bethany Glower
Kor: 21
Nem: nő
Születés: 1992. július 2., Menny
Play by: Avril Lavigne
Titulus: rockers girl
Csoport: angyalok
Képesség: hó eső; havat tudok teremteni a legnagyobb melegben is, és addíg marad meg, amíg akarom. Harcnál is tudom használni, mivel az ellenségre tudom „uszítani” a havat, ha kell.
Becenév: Rosy (csak az öcsének engedi), Beth (nem nagyon szereti)
Szeret: zene, éneklés, hangszerek, írás, az öccse, hideg, tél, ősz, színes falevelek
Nem szeret: egyetem, dög meleg, fáradtság, alkohol, cigi
Kinézet: Kékeszöld szemem van, amiben főleg a kék látszik, de ha szomorú leszek, akkor a zöld kezd el dominálni. Szökés barna hajam van ami göndör, de néha napján kivasalom. A hajamat a legtöbbször kibontva hordom, valamint szinte mindig van pár fekete, zöld rózsaszín vagy valamilyen más színű tincs a hajamban. A hajamról még azt kell tudni, hogy nem engedem meg bárkinke, hogy hozzá érjen. Azaz én drágasom, szóval aki hozzá érhet azt megtiszteltetésnke veheti. A magasságom 176 centiméter, ami talán kicsit már nem átlagos, de nekem tökéletes. Sosem volt semmi gondom a magasságom. Emellett még vékony vagyok és izmos is, ami néhány ember szerint nem illik a lányhoz, de szerintem pont illik hozzám, hogy edzett vagyok. Öltözködésem a kedvenc hobbimhoz illik a legjobban. Kívül belül rocker csaj vagyok. Imádom a kissé szabdalt ruhákat, a tornacsukákat, a szegecses holmikat meg az ehez hasonló dolgokat. De azért ha kell szoknyába és magassarkúba bújok és nőciskedek egy picit. Imádom a sötétebb cuccokat, és a ruhatárom 70%-a abból is áll. A sminket sosem tartottam sokra, bár néha azét én is használom, de alig rakok fel valamit, max a szememnél van egy kicsivel több. Nem szeretem ha egy vakolat smink van bárkin is, így én se használok túl sokat. van pár tetkóm a testem minden részén elvetve. De főleg a kezemen vannak. Az öcsém úgy tudja nem igaziak, pedig annyira valóságosak, mint én magam.
Jellem: Nem is tudom hol kezdjem… * elgondolkozik * talán ott, hogy kedves vagyok, bár azért megválogatom kivel. Aki bunkózik és másra nem is képes, azzal én sem fogok másképpen bánni. Alapvetően egy vidám, pörgős csaj vagyok, aki lázad ahol csak tud. Mindenkinek azt mutatom, hogy remekül vagyok, pedig néha igenis gyötörnek gondok, de azt nem mutatom senkinek. Mondták már, hogy kicsit gyerekes vagyok néha, de engem nem érdekel mások véleménye.Nem vagyok egy hisztis liba, aki könnyen adja be a derekát és minden olyat megtesz, amit nagyon nem kellene. Határozott vagyok. Mindig tudom mit akarok, még egy olyan helyzetben is, amiben nehéz dönteni. Semmit nem szeretek a véletlenre bízni. A véletlen és a szerencse, nálam nem létezik. Nem lehet könnyen megsérteni, de ha valakinek mégis sikerül, az egy hamar nem múlik el. Dühösnek ritkán látni, viszont mondták már, hogy dühösen rosszabb tudok lenni mint egy atombomba támadás. Ez lennék én. Ha valakinek nem tetszik nyugodtan kerülhet, én elvagyok a jelenlegi barátaimmal.

Ez az én családom

Anya: Caroline Glower ×× Halott ×× Angyal ×× jó volt, bár csak rövid ideig élvezhettem a társaságát, mivel az öcsém szülése közben meghalt
Apa: Kenedy Glower ×× Halott ×× Angyal ×× 8 éves kormban halt meg, de imádtam. Sírtam is utána leget, néjha még msot is rámjön a sírhatnék, mikor rágondolok.
Testvér/Testvérek: Peeta Sebastian Glower ×× 16 ×× Angyal ×× imádom, ő most már a mindenem, csak sajnos hamrabb fel kellett nőnöm miatta. Próbálok mindig mellette lenni, anyánk helyett anya, és apánk helyett apa lenni neki. Talán ez sikerült is, de egy biztos, hogy szeretem, és semmi pénzért nem adnám oda senkinek se. Ő az én imádnivaló öcsém!
Egyéb hozzátartozók: Aiden Laurens ×× 21 ×× Démon ×× Ő a legjobb barátom akivel az egyetemen ismerkedtem meg. Legalábbis azt hiszem, hogy a barátom. A jelenlegi állapotban azt mondanám, hogy jó a kapcsolatunk, de ha megtudnám, hogy démon, akkor nem biztos, hogy szóbaállnék vele. Persze nem hiszem, hogy meg fogom tudni, hiszen a képességével azt hitet el velem amit akar.

Ez az én életem

A terem előtt várakoztam fel-alá járkálva. Az ősiek hívattak magukhoz, és mivel eddig még nem tették, így nagyon izgultam. Nem tudtam, hogy rosszat tettem a fára, vagy csak valami feladatot akarnak adni nekem. Az utóbbit nem tartottam valószínűbnek, mivel nagyon ritka azaz eset, mikor személyesen szabnak ki küldetéseket az angyaloknak. Mikor már idegsségemben kezdett kiverni a víz is kinyilt az ajtó, és az aki odakísért mondta, hogy bemehetek. Ő el is ment, én meg remegve mentem be, lehajtott fejjel. Mikor köszöntek nekem, én visszaköszöntem, de a tekintetemet végig a padlón tarottam.
- Ha szabad megkérdeznem, miért csak a földet nézed Rose? - szólt hozzám egy férfi. Úgy éreztem ezt egy felszólításnak vehetem ami arra szól, hogy nézzek fel végre rájuk. Nagy levegőt vettem, és megis tettem. - Így mindjárt más. - találtam magam szemben az ülő, és mosolygó Lucas-szal. Úgy hallottam, ő a legjószívűbb, így bátran visszamosolyogtam rá, és majdnem teljsen megnyugodtam. - Remélem nem zavar, hogy nem foglak magázni. Bár lehet azt szeretnéd, hisz pont ma lettél 20 éves, de tudod szerintem egy ilyen bájos és fiatal hölgyet illendő a szép keresztnevén szólítani. - el sem hittem amit hallottam. Szerintem belepirultam kicsit abba amit mondott, de nem érdekelt. Úgy voltam vele, inkább legyen paprikavörös fejem, mint, hogy ordibáljanak velem.
- Egyáltalán nem zavar, azt szeretem, ha Rose-nak szólítanak. - körbenéztem a teremben és azt vettem észre, hogy minden ősangyal ott volt. Mind engem nézett, de úgy tűnt csak Lucas szándékozott beszélni velem.
- Ennek örülök. De most térjünk a tárgyra! Tudod miért hívtunk ide? - kérdezte meg, még mindig ugyan olyan kedvesen. A szavai szinte körülöleltek, és nem féltem neki válaszolni, pedig mielőtt bementem volna azt hittem meg se tudok majd szólalni a félelemtől.
- Őszintén? Fogalmam sincs. - mondtam meg neki az első választ, ami eszebmbe jutott. Tudtam, hogy általában ilyen stílusban egy baráttal beszélünk,
és nem egy ősivel, de én őt a barátomnak éreztem elsősorban és nem a felettesemnek.
- Akkor én most felvilágosítalak. Tudod, mi megértjük, hogy gondoskodnod kell az öcsédről, de nekünk meg muszáj végre adni neked valami feladatot. Minden egyes angyalra segítségére szükségünk van. - tartott egy kis hatás szünetet, amiben én kezdtem kétségbeesni. „Mi lesz Peeta-val ha engem a világ másik felére küldenek?” Csak ez járt a fejemben. - Úgy értesültünk róla, hogy nagyon szereted a zenét, és zenélsz is, na meg énekelsz, és van tehetséged. Így arra a döntésre jutottunk, hogy elküldünk téged egy zenei egyetemre, hogy beépülj. Csak 5 órát kell ottlenned minden hétköznap délután. Addig is az öcséd a kiképzéssel foglalaskodik, ezt te is jól tudod. Remélem megfelel neked. Ennél jobbat nem tudunk kitalálni, így ha bármi problémád lenne vele, csak rosszabbat szerezhetünk neked. - megkönnyebbültem mosolyodtam el. El sem tudtam hinni, hogy pont velem ennyire figyelmesek és kedvesek.
- Nekem teljesen megfelel a dolog. - vágtam rá azonnal, mire Lucas boldogan elmosolyodott.
- Csak szeptemberben kell majd járnod, de már előre szólunk neked, hogy fel tudj majd készülni. Addig is legyél jó kis angyal. Most mehetsz, de várj még egy kicsit, van egy kis beszédem veled! - kicsit aggasztott az utolsó mondata ugyan, de boldogan szaladtam ki a teremből. Kint az ablakpárkánynak döltem, és vártam, hogy kijöjjön az ősangyal. Egy vagy két percet kellett csak rá várnom, aztán meg is jött. Mellém állt, és ő is hasonló pózba helyezte magát, mint amilyenbe én voltam. Ránéztem, és vártam, hogy mondjon valamit.
- Örülök, hogy enyire lelkes vagy a feladatod miatt. Ritka ezt látni. Tudod írtam neked egy levelet. Mostanra már biztos a szobádban landolt. Majd olvasd el. - eltolta magát az ablakpárkánytól és elém lépett. - Ha bármi gond lenne, vagy csaj beszélgetni szeretnél, nyugodtan gyere hozzám. - ekkor egy váratlan dolgo történt. Közel hajolt hozzám, és egy puszit nyomott a homlokomra, de majdnem olyat, mint amiylet egy szerelmes fiú szokott adni a kiszemelt lánynak. Természetes, hogy belepirultam és csak álltam ott egy fél órát kipirulva, miközben Lucas már ott sem volt. Miután kiestem a puszi okozta tranzból a szobámba rohantam, és azonnal elolvastam a levelet. Egy csomó információ volt benne az egyetemról ahova mjad járnom kellett, egy jó oldalnyi bátorítás a levél küldőjétől, és végül egy telefonszám ezzel a felirattal: „Ha szükséged lenne rám, bármikor hívhatsz!” Már csak egy dolog volt hátra. El kellett mondanom Peetanak, hogy mi is történt velem.