PEETA SEBASTIANGLOWER


When all those shadows almost killed your light /I remember you said /"Don't leave me here alone" /But all that's dead and gone and passed tonight /Just close your eyes /The sun is going down /You'll be allright /No one can hurt you now /Come morning light /You and I'll be safe and sound


Ez volnék én

Teljes név: Peeta Sebastian Glower
Kor: 16
Nem: fiú
Születés: 1997. Július 3.
Play by: Ash Stymes
Titulus: Little Butterfly
Csoport: Angyal tanonc
Képesség: Anyagtalanítás
Becenév: Peeta, Seb
Szeret: imádom Rose-t, ő a kis mindenem, egy kopott, vörös anyagcsík, amit mindg a csuklómon hordok
Nem szeret: Az erős fényt, mindig émelyegni kezdek tőle, a tömeget, a démonokat
Kinézet: A hajam éjfekete és kócosan mered össze-vissza, bőröm hófehér, nem szeretem a napot, hogy finom legyek - egyébként rohadtul gyűlölöm-, így esélyt sem adok testemnek, hogy legyen oka egy kis színt felvenni. Orrom nem túl nagy, pisze, szemeim szín jégkék és az ezüstszürke közt mozog valahol. Vékony, hajlékony testalkatú vagyok, olyan, akire azt mondják, kígyó ember, tényleg tudok olyan mutatványokat, amit a normális, hétköznapi ember max a cirkuszban csodálhat meg. öltözködésem lezser, a sötét színek nagy rajongója vagyok, a pulcsiké meg a kapucniké és az ujjatlan kesztyűké meg a sportciőpőké, semmilyen nagy, gazdag, puccos cucc nem kell, fujj, vidd innen. Egyébként karjaim és oldalam- mellkasom tele van tetoválásokka, de csak egyfajta festék, lekopik.
Jellem: Csendes, hallgatag típus vagyok, inkább kisfiú, mint tini, nem vagyok a bátorság mintaképe, sőt, félősnek modanám magam, egyszer valaki a képességével cicafüleket csinált nekem, és akkor pár hétig, míg megvoltak, mindenki odáig volt értem, aztán mikor elmúltak, ez így maradt. Mert belül semmi sem változott. A nővérem függője vagyok, mit ne mondjak, vele érzem jól magamat, biztonságban, hozzá menekülök, ha van valami gondom. A saját kis fantáziavilágomban élek, ahol minden rózsaszín és senki nem bánt senkit.

Ez az én családom

Anya: Caroline Glower ×× Halott ×× Angyal ×× semmi. Mikor születtem meghalt.
Apa: Kenedy Glower ×× Halott ×× Angyal ×× Jó volt, nagyon szerettem, bár bevallom, nem sok emlékem van róla
Testvér/Testvérek: Rose Glower ×× 21 ×× Angyal ×× Ő az anyukáám, a nővérem és a legjobb barátom egyben. Ő nevelt fel - sőt, nevel most is -, segít tanulni és igazán anyuka mellettem. Tudom, hogy nem lehetett könnyű neki velem a nyakán, de hálás vagyok, hogy megtette és ennyi időt és energiát áldozott rám.
Egyéb hozzátartozók: -

Ez az én életem

Felpattantak a szemeim az éjszaka közepén, hirtelen ültem fel, szédültem, dőlt rólam a jeges verejték. Kapaszkodtam a takaróm szélébe és meredtem a forró sötétségbe. Hallgattam. A hangokat. Kint dübörögtek. Valami próba volt, de engem arra emlékeztetett, arra az éjszakára, mikor elvesztettük apánkat. Ébren egy pillanatára se tudnék visszemlékezni, de álmomban kristálytisztán látom. Én még csak három éves voltam, Rose meg nyolc. Mindig féltem, hogy mérges rám, mert anya úgy halt meg... mármint miattam. De sose láttam rajta a düh jelleit, sose bántott, vagy volt velem elutasító, épp ellenkezően. Mikor rájöttünk, hogy könnyen fulladok, olyan asztmaszerűen, akkor mégjobban kezdett rám vigyázni.
Nem tudtam eldönteni, hogy az álom miatt sírok-e, mert valóság volt,  vagy az ijedtségtől, mert fulladok. Takaróval együtt csúsztam le az ágyról, a fülemnél erősebben odaszorítottam, kimentem a szobámból és átmentem Rose-hoz, bekopogtam, majd benyitotttam a sötétségbe. Nem akartam megijeszteni ezzel a hörgő hanggal, de kicsit pánikoltam, ezért hozzá sétáltam és leültem az ágya szélére, óvatosan megsimítottam a karját. - Rosy, Rosy, ébredj kérlek - Préseltem ki magamból, és néztem, ahogy lassan ébredezik. - Mi a baj? -Mit nem ért? - Megint azt álmodtam. Hogy apa meghalt. És kaptam tőle egy pánik rohamot, nem kapok levegőt - Magyaráztam neki sietve, mi a helyzet, takaróm szélével letöröltem a könnyeket és próbáltam mély levegőket venni. Engedelmesen bújtam hozzá, fejem vállára hajtottam, mikor oda vont és adott egy puszit, lehunytam a szemem és lassabban vettem a levegőt, csak rá figyeltem, a hangjára. - Nyugalom! Próbálj meg megnyugodni. Gondolj arra, hogy én itt vagyok neked. Az talán segít. De mindenképpen nyugodj meg, és akkor fogsz levegőt is kapni! - Olyan halkan beszélt, nagyon megnyugtatott, a ziháló, hörgő hang is csillapult, és kezdtem visszaálmosodni karjaiban. - Kérlek énekeld el nekem amit szoktál, a Safe and Sound-ot - Néztem fel rá és mikor elkezdte, elnehezült a szemem. - Szeretlek Rosy - Motyogtam még, majd elaludtam vállán.

Minden egyes szót imádtam, bár minhta ezt mondanom kellene! Örülök, hogy én fogadhatlak el :)Nyomás a foglalók, majd vesd bele magad a játékokba! De legyél jó angyal különben jövök én, és fenekelés lesz