Harmony Davis

"Be careful of your thoughts; they may become words at any moments."

Ez volnék én

Teljes név: Harmony Davis
Kor: 22
Nem: nő
Születés: 1991.április 11; menny
Play by: Emma Watson
Titulus: -
Csoport: Sötét angyal
Képesség: Mások érzéseit tudja irányítani
Becenév: Mona
Szeret: szórakozás, séta a parkban, férfiak, állatok
Nem szeret: hazugság, halandók, eső
Kinézet: Azt hiszem nem sokban különbözöm a többi, embernek kinéző lénytől. Ugyanúgy van két lábam, két kezem, két szemem és így tovább... Talán ami más azok a mogyoróbarna szemeim, szőkés-barnás hajam és az alig 165 cm magasságom. Szóval nem vagyok valami égimeszelő. Ja, meg mellékesen van szárnyam, de persze ezt nem láthatja ám mindenki. Igazából kinézetemet soha nem hanyagolom el, mindig feldobok magamra némi sminket, a ruháim általában sok színben pompáznak. Mindig is szerettem a divatot, de megesik, hogy valami régi ruhadarabból varázsolok egy újat, és egyben egyedit.
Jellem: Első ránézésre egy igazi angyalnak tűnök. Egy olyan lánynak/nőnek, aki még életében nem csinált semmi rosszat. De bizony ez nem így van... és ezt csakis én tudom. Na meg akinek még tudnia kell. Na de a lényeg, hogy amíg nem ismer meg az "ember", addig csak a jót látja bennem, ám itt tévednek. Szerintetek képes egy olyasvalaki jó lenni, aki megöli a saját anyját? Á-áá! Igazából én egy olyan lány vagyok aki minden őrültségben benne van, és fogalma sincs róla, hogy hol van az a bizonyos határ. Imádok bulizni, szórakozni az emberekkel és nem emberekkel. Viszont vannak olyan pillanatok, mikor inkább nyugalomra vágyok, és ezeket a perceket egy erdei sétával szoktam eltölteni. Ott feltöltődök és folytathatom tovább az őrült életemet...

Ez az én családom

Anya: Hilary Davis ×× 47 ×× Angyal ×× meghalt, megöltem... vajon milyen lehetett a kapcsolatunk?
Apa: George Davis ×× 49 ×× halandó ×× Egészen addig fantasztikus volt, míg meg nem tudta, hogy én tettem el láb alól anyát. Azóta nem is láttam, de az igazat megvallva, nincs olyan nap, hogy ne gondoljak rá.
Testvér/Testvérek: egyke vagyok
Egyéb hozzátartozók: -

Ez az én életem

Soha nem lesz vége ennek az őrületnek! Természetesen nem várom el apától, hogy megbocsájtson nekem azért amit tettem. Jogos a haragja... de nem tehettem semmit. Muszáj volt megölnöm! És ő ezt nem érti meg. Mégis mit tehetnék? Bizonyítanom kellett, én pedig bizonyítottam. Ahhoz, hogy átálljak a "sötét" oldalra, azt kérték tegyek valami olyat ami elég különleges, és kiszámíthatatlan ahhoz, hogy higgyenek nekem. Nekem pedig jobb ötletem nem volt, minthogy megölöm a saját anyám. Aki ráadásul még angyal is. Így dupla pontot kaptam ezért a gyilkolásért. Bár bevallom elejében még igencsak fájt a dolog. Iszonyat bűntudatom volt, de mindig segített a gondolat, hogy a démonok sokkal jobbak. Ne is kérdezzétek miért gondolom ezt... egyszerűen én nem az vagyok aki a jóért harcol. Sokkal inkább szeretem a rosszat, a gonoszat. Valahogy nem tartozom az angyalok világába. És ezt nem magyarázhatom így el, a halandó apámnak. Azt hiszem rögtön feldobná a talpát. Na de sebaj! Már egy év eltelt anya "véletlen" halála óta, és még csak most jött rá apa, hogy mi történt. Sajnos megtalálta azokat a bizonyítékokat, amiket bemutattam a démonoknak. Így hát ő is könnyen rájött dolgokra. Én pedig nem tudom magam már kimagyarázni. Csak nem értem, hogy volt annyi eszem, hogy megtartottam azokat a nyomorult képeket! Pedig... akármennyire is tagadom, apával soha nem volt bajom. Most pedig épp itt hagyni készül engem. Ez azt hiszem jobban fáj mint anya halála.
- Apa! - Szólok utána, már-már könnyes tekintettel, mikor kilép az ajtón. - Kérlek! Ne menj! - De ő még csak hátra sem fordul. Egy pillantásra sem méltat. Utál! Megöltem a szerelmét! Miért is csodálkozom? Jól tudom, hogy egyedül maradtam. Család nélkül... legalább ez a ház az enyém maradt. Van hol laknom. Az első pozitív dolog az új életemben.


Hirtelen, úgy ugrok ki az ágyból, mint akit leöntöttek egy jó nagy pohár vízzel. Ezt nem hiszem el! Már megint ez a nyomorult álom! De miért ismétlődik folyton? És miért van olyan érzésem, hogy ezzel valaki kínozni akar? Hiszen pontosan így történt az az éjszaka... az a bizonyos éjszaka mikor apa rájött mindenre. Mégis, hogy a f*nébe fogom elfelejteni ezt az egész históriát ha nem hagynak élni, ezek a hülye álmok? Esküszöm meg fogok bolondulni! Valamit tennem kell ellenük. Valaki csak segíthet rajtam! Vagy nem? Mindenesetre utána kell néznem, vagy tényleg ebbe bolondulok bele.