Miriam
Johnson

EIf the problem has a solution, why worry about it? And if there is no solution .. then why worry about it?

Ez volnék én

Teljes név: Miriam Johnson
Kor: 23
Nem: nő
Születés: 1980. június 18.
Play by: Lyndsy Fonseca
Titulus: (nem kötelező)
Csoport: Démonok
Képesség: Technopata (elektronikus gépekkel kommunikál és manipulálja őket)
Becenév: Miri
Szeret: gonoszság,halál, vér, mások szenvedése, ölni
Nem szeret: angyalok, jó emberek, árulok
Kinézet & Jellem:
Néz rám, nézd meg jobban az arcom, hát nem tündéri? Olyan kis ártatlannak tűnők, pedig ha tudnád… Kék szemeimből mit sem tudsz leszűrni, és a szelíd arc mögött nem egészen az lapul, amire most te gondolsz. Ha nem figyelsz egy szempillantás alatt az enyém leszel, és akkor véged. Kímélten vagyok ellenségeimmel, és titokzatos a hozzám hasonlókkal.  Ennyit már jobb, ha az elején tudsz. Vékony alkatomnak, és fénylő barna hajamnak köszönhetően még szebb, és hihetőbb az összhatás. Azt hiszed, hogy ismersz? Hát, had áruljam el neked, hogy fogalmad sincs, milyen vagyok.  Veled talán illemtudóan és kedvesen viselkedek, vagy épp őszinte, és szerény vagyok, de ha egy percre is elmaradsz, a társaidtól megöllek, hidegvérrel. Ha valaki selejt és nem válik hasznomra, szintén ez a sorsa. Számító vagyok, és rendkívül makacs. Kerülöm a társaságot, ha épp nem a szerepemet játszom. Imádom átlépni a határokat, és megszegni a szabályokat, és imádok emberekkel játszani. Felsőbbrendűnek tartom magam, hiszen az is vagyok. Ítélkezek, bár én főleg az ártatlanok felett, a piszkosabbik munkát meghagyom másoknak. Külsőm mindig az adott körülményhez alkalmazkodik, ahogy a ruhák is mindig olyanok, amire éppen szükség van. Barátaim légyszáma kevés, ellenségeimé viszont annál nagyobb, talán azért mert könnyebben utáltatom meg magam másokkal. Bizalmatlan vagyok, mindenkivel szemben, de hát ez van. Semmi miatt nem aggódok, általában mindig megoldom magam a problémáimat, utálok segítséget kérni másoktól, mert azt megalázónak tartom. Mindig a magam feje után megyek, és van, hogy direkt bajba keveredek, hogy még izgalmasabb legyen a játék. Nem igen szoktam ideges lenni, akinek sikerül felhúzni az nem éri meg a másnapot, így bátor jelentkezők híján, ez nem sokszor szokott megtörténni.  

Ez az én családom

Anya: Galathea ××sok××Démon×× Elég jó a kapcsolatunk! De soha sem volt az az igazi anya, inkább a főnököm, mint az anyám. Miatta lettem olyan amilyen.
Apa: Easly ××sok ××Démon×× meghalt, még a születésem előtt.
Testvér/Testvérek: Nincs
Egyéb hozzátartozók: Nincs

Ez az én életem

Még most is emlékszem, mintha most is érezném, hogy nem vagyok közéjük való. Akkoriban se démon, se ember nem voltam. A düh, és a bosszú felváltva keringett bennem, melyet az irigység táplált,mert abban a tudatban kellett  élnem, hogy másoknak több adatott mint nekem. Gyenge, és hasztalan voltam… Márpedig az ilyeneket tapossák el először, ezért hát felálltam a semmiből, és megesküdtem, hogy addig nem állok le, míg minden angyalt, és jót el nem pusztítok erről a csodásan romlott világról. Minden alkalommal mikor megöltem valakit, éreztem, hogy egyre közelebb vagyok a célomhoz, és hogy megmutathatom végre a világnak, hogy érek annyit, mint minden démon. Ekkor még fiatal voltam, és azzal a tudattal éltem, hogy nincs képességem, erőm, és bajtársaim. Anyám mindig úgy „nevelt” hogy ne mutassak gyengeséget, és mindig maradjak kegyetlen, különben nem élem túl. Nem szeretett, hiszen egy démon erre az érzésre nem képes. Ezek a szavak…mintha csak őt hallanám. Megtanultam, emberi szavakkal „színészkedni”. Az elején még csak néha, majd aztán később már szinte mindenkinek megjátszottam magam. Akik addig velem voltak eltávolodtak, mert kiszámíthatatlanná váltam, és mindig csak a magam feje után mentem. Mire észbe kaptam már senki nem volt körülöttem, még az a pár ember se, akik azelőtt még néha-néha jelen voltak életemben. Egyedül kezdtem járni utam, és hozzá szoktam, hogy csak magamra számíthatok. De azóta eltelt már némi idő, azonban a helyzet mindössze annyiban változott, hogy jobban megismertem, hogy valójában mire is vagyok képes. A képességem azon a bizonyos napon, mikor nagy bajban voltam, akkor jelent meg először. Egy hideg helyen voltam, bezártak, már nem tudom hány hete lehettem ott... Csak azt tudom, hogy már nehezen bírtam, kiakartam jutni, és bármit képes lettem volna ezért megtenni. Egy széken ültem előttem egy asztal, amin egy lámpa állt, és ekkor egyszer csak belépett valaki, hatalmasnak tűnt, pedig csak egy nyomorult ember volt. Már nem tudom mit mondott, de ideges lettem és egyszerűen csak szét akartam szabni őt. Egyik pillanatról a másikra minden elsötétült, a lámpa fénye kihunyt. Egy furcsa meleg érzés futott végig testemen, amit akkor még nem tudtam hova tenni. Az elektronikusan záródó ajtó kinyílt, és kintről a pislogó lámpa fénye, behatolt a szobába. A férfi árnyéka rám vetült, és egy kintről beszűrődő női hang: "Az egész rendszer összeomlott". Ekkor még tudatlanul de én voltam az okozója... Akkor döbbentem rá, hogy valójában mire is vagyok képes.