Mary Hayley Campbell


Az élet egy színpad, ahol játszani kell
S ha könnyes a szemed, akkor is nevetni kell!


Ez volnék én

Teljes név: Mary Hayley Campbell
Kor:  18 év
Nem: lány
Születés: 1995.03.12/mennyekben
Play by: Selena Gomez
Titulus: beautifull nightmare
Csoport: angyalok
Képesség: vízmanipuláció
Becenév: Mary, ezen nincs mit becézni
Szeret: könyvek, zene,  Shanon, család, harcok (csak egy icipicit)
Nem szeret: pókok, démonok, sötétangyalok, szakadt ruhák
Kinézet:
Hogy is nézek ki? Igazából nem szeretem magam leírni, de próbáljuk meg. Hosszú, sötét hajam van és fehér makulátlan bőröm. Az egyik előnye annak, hogy angyal vagyok az, hogy sosem kellett a pattanásokkal foglalkoznom. A magasságom szerintem elég kielégítő, a magam 170 cm-ével. Igazából nem is szeretnék magasabb lenni, nekem ez így tökéletes.
Ruházkodás tekintetében nagyon válogatós vagyok, csak a szép, színes és jó minőségű ruhákat vagyok hajlandó felvenni. A hajamat többnyire kibontva hordom, azonban néha előfordul, hogy összefogom, ám ez nagyon ritka.
Jellem:
Hm… érdekes kérdés, az biztos. Azt hiszem, hogy alapjáraton én egy kedves ember vagyok, mind az emberekkel, mind az angyalokkal. Igen, csak velük, a démonokkal kicsit másképpen viseltetem, velük nem vagyok kedves. Velük gyanakvó és elutasító vagyok és ha kell, akkor rájuk is támadok. Szerencsére az erőm egészen jó, így a víz segítségével már ártottam egy párnak, de ölni nem öltem. Hogy miért? Mert az nem egy angyal stílusa, de nem ám.
Ez az én családom

Anya: Grace Thomson ×× 35 ×× angyal ×× nagyon jó, ő az akivel bármit megbeszélhetek, bár jól láthatóan és érezhetően félt engem a démonokkal való harctól
Apa: Joshua Campbell ×× 38 ×× angyal ×× kicsit döcögős, sokat veszekszünk, mert a véleményünk eltér pár dologban, de azért szeretjük egymást, és azt hiszem, hogy a szíve mélyén büszke rám
Testvér: Victor Campbell ×× 20 ×× angyal ×× ő az én tökéletes bátyám, akinek egész életemben az árnyékában kellett élnem, senkit sem érdekelt, hogy a jegyeim jobbak, az eredményeim jobbak, a mentorom többet lát bennem, mint benne, mindig ő volt a jobb és azt hiszem, hogy egy kicsit mérges vagyok rá emiatt, de persze szeretem és ha bajban lenne, akkor segítenék neki
Egyéb hozzátartozók: Shanon Marks ×× 20 ×× mortal angyal ×× ő az én unokatestvérem, akivel nem olyan régen ismertük meg egymást, ennek ellenére remekül kijövünk és imádom, bár vannak fura „emberes” dolgai

Ez az én életem

- Miért akarsz ennyire nagyon angyal lenni? - kérdezi egy ismerős hang, mire ijedten kapom fel a fejem az előttem lévő történelemkönyvből, majd amikor rájövök, hogy ki is volt az dühösen csapom bele a könyvjelzőt.
- Mert - felelem kurtán a bátyám kérdésére, majd elfordítom tőle a fejem és az égszínkék tapétát kezdem vizslatni. Lassan három éve, hogy nem vagyok tanonc, de nem vagyok megelégedve magammal, nagyon nem.
Olyan komolyan veszem és csinálom a küldetéseket, ahogy tudom, sőt, komolyabban, mint a legtöbb kortársam, de ez nem elég. A szüleim számára még mindig a bátyám az etalon. Ő a tökéletes, az egyetlen. Oké, tudom, hogy engem is szeretnek, de… de én azt akarom, hogy úgy nézzenek rám, mint Joshra, olyan büszkén. Ezért dolgozom, mióta összefüggő gondolatokra vagyok képes. Ezen dolgoztam a kiképzésen is, itthon, az iskolában, minden hol.
- Ugyan Marci, ez nem válasz - hajol hozzám közelebb, mire akaratlanul is, de felpattanok a székből.
- Komolyan mondom; halálra rémisztesz ezekkel a furcsa megmozdulásaiddal, hagyd őket abba. Egyébként is, miért érdeke téged, hogy én mit miért csinálok? Amúgy, a nevem: M A R Y nem Marci
- Hm… mert a húgom vagy és lassan úgy viselkedsz, mint valami angyalgép. Eszel, küldetésekre mész, edzel, megjegyzem teljesen fölöslegesen, mert a korosztályod egyik legjobb harcosa vagy,aztán megint eszel, tanulsz, vagy olvasol, de sosem szórakoztató irodalmat, ja és esetleg alszol, de azt se sokat ésssssssss - húzza el direkt ezt a szót - úgy vedeled a kávét, mint… mint... a halandók - mondja nem rejtegetett gúnnyal az utolsó szót. Nos igen, az én tökéletes bátyám kicsit (nagyon) lenézni a halandókat. Ez az egyik rossz tulajdonsága, amit nem tudok hová tenni, a másik pedig az, hogy érdekesnek tartja a démonokat, azokat a szörnyeket, akik ellen elvileg harcolnia kéne. Azt hiszem, hogy sosem fogom megérteni a bátyám agyának érdekes és eldeformált működését.
- Még valami! - kiált fel, mint akinek nincs ki mind a négy kereke, bár valóban, nincs ki mind a négy kereke.
- Mi az? - forgatom a szemem, miközben ellököm magam az asztaltól, hogy a helyére rakjam a könyvemet.
- Azzal a lánnyal is szoktál találkozni. Hogy is hívják. Saron, Sarah vagy… megvan Shanon. Igen, biztosan az. Szóval azzal a félig angyal Shanonnal is szoktál találkozgatni.
- Remek, ennyi erővel csinálhatnál egy listát is „Mary tevékenységei” címmel? Biztosan hasznát vennéd - mondom neki egyre idegesebben.
Alapvetően egy nyugodt, türelmes személyiség vagyok, azonban a bátyám és a f*szságai olyan gyorsan fel tudják tornászni az agyam, hogy az valami hihetetlen. Ahogy megfordulok és ránézek tudom, hogy villámokat szór a szemem, de persze ezt ő nem veszi észre. Továbbra is az az idegesítően lezser mosoly ül az arcán, mintha élvezné, hogy felbosszant. Bár, igazából nem kizárt, hogy ez a helyzet.
- Na jó - mondom, mivel nagyon úgy fest, hogy ő nem akar megszólalni, csak bámulni. - Én elmentem, anyáéknak mond meg, hogy elmentem, nem kell félteni, dolgom van, vacsorára itt vagyok. Ha nem, akkor elhúzódott a dolog - mondom, majd se szó, se beszéd kiugrom az ablakon és már szelem is a levegőt.
Őszintén; lövésem sincs, hogy hová megyek, csak azt tudom, hogy el innen, jó messzire, ha lehetne, akkor a világvégére menekülnék a „tökéletes” bátyám elől, de ezt mégse tehetem, így csak a legközelebbi városba megyek - repülök- az egyetlen olyan „emberhez”, aki nem azt érezteti velem, hogy a bátyám mennyivel jobb. Bár, nem is vagyok benne biztos, hogy ismeri őt. Mindegy addig jó.