KATE DIABLO WAYLAND

Az "ördög" nem alszik... legalább is nem akárkivel!!!

Ez volnék én

Teljes név: Kate Diablo Wayland
Kor: Több milliárd
Nem: nő
Születés: Menny, időszámításunk előtt jó sokkal.
Play by: Vivien Eileen Bauernschmidt
Titulus: Fallen Angel~Bosszúálló
Csoport: Ősangyal
Képesség: Kriokinézis: Képes csökkenteni saját és környezete hőmérsékletét, esetenként jégstruktúrákat létrehozni. Pyrokinézis: Képes fokozni saját és környezete hőmérsékletét, esetenként tűzvészt létrehozni. Ha a két képességet egyszerre használja az halálos is lehet.
Fájdalom megszüntetés: Mások fájdalmát tudja enyhíteni érintéssel. Ahogy Diablo valakihez hozzáér, a teste automatikusan bekapcsol, és keresi a másik félben a fájdalmat, ha talál akkor a keze fényessé válik, és elkezdi átvenni a másik fájdalmát(dühét, és mindent ami a fájdalom csoportjába sorolható), ahogy a másik félben szűnik meg a rossz érzés/fájdalom/stb, úgy alszik ki a fény Diablo kezéből is.
Becenév: Kate, Diablo, Katie
Szeret: Szabályt szegni, a kardját, az ősangyalokat
Nem szeret: Szabályokat, az életlen kardot, az ősdémonokat és a pokolban élőket
Kinézet: Szőke haj, kék szemek, telt ajkak, és hófehér bőr. 174-cm-rel a föld fölött lehet velem találkozni, kimondottan karcsú csomagolásban. Szeretem a színes ruhákat és az ékszereket, a hajam legtöbbször kiengedve hordom. Mosolyom mindig őszinte, de ha felbőszítenek, akkor, ha lehetne ölni pillantással, megtenném. Ami már védjegyemmé vált, az a Diablo féle jeges mosoly, melynek jelentése „Kicsinállak, és nagyon jól fog esni.” Általában ha sminkről van szó, akkor a „kevesebb több” elvet követem. Hangulatfüggő, hogy mi veszek fel, ha rossz kedvem van, akkor eleve a sötétebb tónusok jöhetnek számításba, ha pedig vidám vagyok, akkor bármit fel tudok venni.
Jellem: Természetemből fakadóan, nagyon gyorsan tudok barátságokat kötni, de szét is rombolhatom azt. Kedves, magabiztos lány voltam mindig is, szeretek segíteni a gyengébbeknek, és támogatom is őket, ha szükség van rá. Jó hallgatótárs is vagyok egyben, bárkinek a problémáját meghallgatom, és ellátom tanácsokkal, hogy jobban érezze magát. Viszont ha felmegy bennem a pumpa, akkor a nálam kétszer nagyobb gyereknek is nekimegyek, és általában addig ütöm, amíg mozog. Tehát összegezve, tudok kedves lenni, ám az anyatigris is képes belőlem előtörni, ha szükség van rá, de csak azért, hogy a másik fél érezze a törődést. Imádok pasik gyűrűjében lenni, de számukra elérhetetlen vagyok. Csak addig jó a játék, amíg meg kapom őket, utána már nem találok kihívást a dolgokban, és ez néha elveszi a kedvem.

Ez az én családom

Anya: Nem ismert
Apa: Nem ismert
Testvér/Testvérek: Az összes ősangyal a testvére, ám Diablo a legfiatalabb.
Egyéb hozzátartozók: Az ősdémonok.

Ez az én életem

Összefoglalás az évekről:

Én vagyok a legfiatalabb az Ősök közül, minden tekintetben, ugyan akkor sikerült kivívnom a legnagyobb tiszteletet. A testvéreim mindent megtettek, hogy az elején távol tartsanak a legtöbb gondtól, de hát melyik kis élőlény tudott volna ellenállni nekem? Folyton a nagyobbak körül ólálkodtam, és szerettem nézni, hogy mit csinálnak. Mindig mellettem álltak, és tanítgattak, aztán ahogy egyre idősebb lettem Cynthia belesegített, ő aknázta ki a képességem. A fiúk nem szerették, hogy olyan pozitív a kisugárzásom, úgy gondolták érinthetetlen vagyok a számukra, ami lényegében véve igaz is volt. Állandóan versenyeztek, hogy melyikük tudna előbb a közelembe férkőzni. Fogadásokat kötöttek, hogy meddig bírom még pasi nélkül, aztán csak nézték ahogy kivirágzom. Ugyan ez nem mondható el az ősök másik delegráciájáról a démonokról. Minden áron át akartak csábítani magukhoz, lévén a képességem alapján, hogy ők azt milyen jól ki tudják használni majd. Euphrosyne pedig folyton meg akart ölni, komolyan néha örültem, hogy levegőt vehettem. A fiúk pedig újfent azon voltak, hogy az övék legyek Marconak sikerült az évszázadok alatt a legközelebb kerülnie hozzám. Ha nem tudtam volna róla, hogy démon, talán még nyert ügye is lehetett volna. David és Tony kicsit erősebbek voltak, míg le nem hűtöttem őket párszor, hiába, egy nőnek is tudni kell választani, minden hájjal megkentek voltak, ott próbáltak elcsábítani, ahol lehetett, és érdemes volt. Marco-val nem volt igazából semmi gond, de talán ő is kicsit feszélyezett is. Maradjunk annyiban, hogy nem vágytam sem angyal, sem démon társaságára, de igyekeztem mindenkivel jól kijönni. Ez egészen addig tartott, míg az ártatlan énem meg nem ölték. Ekkor váltam olyanná, hogy már senki nem érinthetett meg. A kis Diablo mindenkitől távol akarta tartani magát, és ezt így éreztem helyesnek. Ekkor történt egy kis apróság, ami miatt a Diablo nevet is kaptam... A vér elkezdett vonzani, és bármikor a közelébe kerülök akkor majd megveszek, hogy kaphassak belőle. Senkit nem engedtem a lakrészembe, és nagyon sokáig nem mozdultam ki onnan, ha meg is történt, akkor csak este, hogy senki se zavarhasson. Ám nem olyan régen történt, hogy le kellett mennünk a földre, hogy a démonok ne tudják elcsábítani az embereket. Ott találkoztam újra Marco-val, teljesen megváltozott, de tudom mihez fogok kezdeni. És nem vagyunk kevesen, a többiek is segíteni fognak, csak abban bízom, hogy meg is hallgatnak. Hát kezdődjék a harc!

Nagyon tetszett az amit írtál. Marco biztos örül neked A foglalókat már elintézted, így nincs más dologm, mint azt mondani: nyomás játszani!