ALINE LYDIABORNWAY

Elrejtőzni egy üres arc mögé
Nem kérdezz vagy mondj túl sokat
Mert ez csak egy játék

Ez volnék én

Teljes név: Aline Lydia Bornway
Kor: 22
Nem: Nő
Születés: 1990. március 17. Pokol
Play by: Ivana Milicevic
Titulus: Pretty Reckless
Csoport: Démon
Képesség: Elektromosság uralása; képes bármilyen energiával rendelkező lény vagy tárgy testéből elektromosságot termelni.
Becenév: Aline, Lin
Szeret: Verekedni, meleg, száraz idő, kimérten társalogni, fegyverek.
Nem szeret: Nyomulós tagok, ha valaki erősebb nála, kötöttségek.
Kinézet: Igazán csinos kis nőcskéről van szó, aki a finom eleganciát részesíti előnyben. Magassága nem teljesen átlagos, bőven túl van a 170 centin. Ennek ellenére szívesen hord magassarkút, nem zavarja, hogy ha esetleg "colosként" emlegetik. Nem tartja sokra a sminket, nagyon keveset használ, s visszafogottan festi magát. Mindennemű természetellenes dolog ellen van, még a hajfestést se kedveli túlzottan. A műkörömtől egyenesen kiveri a víz. Szereti a szoknyákat, s gyakran visel harisnyakötőt, amibe egy-egy fegyvert el tud rejteni. Arcán gyakran ül csábító mosoly, de ez gyakran csak a bájolgás miatt van. Tengerkék tekintetével bárkit meg tud fagyasztani, de az ellenkező hatást is elérheti: akár egy sziklát is meg tud lágyítani szemeivel. Bőre olyan hófehér, akár a középkori nemesi hölgyeknek. Szőkés barna haja derekáig hullik le, olykor egyenes, olykor göndör fürtökben.
Jellem: Nem nevezhető romlottnak, inkább csak nagyon indulatos. Azt lehetne rá mondani, hogy jó, s kedves, de persze, mint mindenki másnak, neki is vannak rossz tulajdonságai. Az egyik például az, hogy nagyon erőszakos. Persze gyakran ez a kisebbik gond... hiszen soha nem lehet tudni, hogy mikor mond igazat. Hazudozik, mintha könyvből olvasná. Gonosznak nem mondható, inkább haszonlesőnek. Gyakran csak a saját igényei érdeklik, s nem fél a következményektől. Sokszor cselekszik előbb, mint gondolkodik. Ezek mellett még nem nagy erénye a türelem, igen keveset adott neki a sors. Igazi vallatóművész, mindenkiből ki tudja szedni azokat az infókat, amire szüksége van.

Ez az én családom

Anya: Ismeretlen ×× Démon ××
Apa: Ismeretlen ×× Démon ××
Testvér/Testvérek: -
Egyéb hozzátartozók: -

Ez az én életem

Óvatosan lépkedtem a puha, s nedves levelek között. Az időjárás most nekem kedvezett. Elvégre ha csöröge száraz lenne az avar, akkor minden bizonnyal lebuknék. Szinte észrevétlenül közelítettem meg az áldozatomat, akit még a nevelőintézetben ismertem meg. Emberek között nevelkedtem; de amint megjelent a képességem, felkerestem valakit, aki segíthetne. Ami azt illeti nem is fukarkodott. Rögtön a Pokolba vitt, s ott tanultam meg mindent tanoncként, amit tudnom kellett. Szinte 100%-ig mindig biztos voltam abban, hogy nem vagyok emberi lény... hiszen mindig éreztem, hogy más vagyok. S innentől kezdve két lehetőség volt: angyal, vagy démon. Nos nem volt valami nehéz rájönnöm a dologra, hiszen nem voltak szárnyaim... viszont gonosz se voltam soha. Inkább csak önimádó, de az emberek között is akadnak ilyenek, nemde? Gyermekkoromban nem is kicsit átok volt a haszonlesésem, sokan gyűlöltek miatta... na de ez most nagyon nem fontos. Hiszen összpontosítanom kell... ha nem teszem, akkor én veszek oda. Elővettem a pisztolyomat a harisnyakötőmből, s nesztelenül osontam tovább. Csak pár méterrel járt előttem, s nem is sejtette, hogy követem. Vagy talán... mégis? A következő pillanatban megdermedt, s egy űzött vad tekintetével fordult hátra. Abban a pillanatban nem volt mit tennem. Meghúztam a ravaszt, a golyó a homlokán érte a férfit. Egy pillanatig olyan volt, mintha meg akart volna iramodni felém, de a második lépésnél összeesett. Nem éreztem iránta szánalmat. Nem ez volt az első, hogy öltem, előfordulhat az ilyesmi néha. Hiszen az emberek is ölnek. Nekem meg muszáj volt megtennem. Minden arra sarkallt, hogy tegyem meg. Kesztyűs kezemmel mellé fektettem egy makulátlan pisztolyt, de előtte a kezébe adtam, hogy öngyilkosságnak tűnjön az eset...