CARL DRACO DARLEY

"I'm so horny
That's okay, my will is good.
(Nirvana - Lithium)

Ez volnék én

Teljes név: Carl Draco Darley
Kor: Tippelj! Ugye 24 körül gondoltál? Hát el kell szomorítanom: 178 vagyok.
Nem: férfi
Születés: 1834-ben valamikor. Már elfelejtettem.
Play by: Tom Felton
Titulus: The Dark Boy - TDB
Csoport: Démon
Képesség: Láthatatlanság
Becenév: Carl, TDB, és akik nem tudják eldönteni, néha Draconak vagy Drac-nak hívnak
Szeret: Gonoszkodni, halandókat piszkálni és bujtogatni, szórakozni, lányokat felszedni, a sötétet, az éjszakát és a legfontosabbat: a gumicukrot. Bármilyet.
Nem szeret: A jóságot, a fényt, a nappalt, a halandókat.
Kinézet: Amit legelőször észrevehetsz rajtam, hogy fehérebb a bőröm, mint másoké. Ez azért van, mert gyűlölöm a nappalt. Számomra a jóságot tükrözi, így csak nagy fontos esetekben lépek napközben utcára. Szőke hajam születésemkor olyan volt, mint a tejföl, de már kezd barnásabbá válni, ami szerintem nagyon is jól áll nekem. Tengerkék szemem, ami néha szürkének hat remek kontrasztot alkot a hajammal. Arcom sima, mint a babapopsi, kivéve ha nem. Olyankor borostás.
Magas és viszonylag sovány vagyok, ennek ellenére eléggé izmosnak mondhatom magam, ami nem csak a halandó lányoknak jön be.
Ruháimat tekintve leginkább az aktuális divat tükröződik, de mindig belekeverem az egyéni stílusomat. A "családom" körében gyakran öltönyt, vagy valami elegánsabbat hordok, de halandók közt járva lazább dolgokat hordok, értsd farmer, tornacipő, póló vagy ing...
Jellem: Gonosz vagyok, ezt a nevem hallatán is mindenki tudja. De nem csak a "megszokott" öldökölős, kínzós gonosz, hanem más értelemben is. Ezt a lányokkal való viszonyokra kell érteni. Ahogy ők mondanák: csak kihasználom őket. Ahogy én mondom: élvezetet nyújtok nekik és magamnak.
Szűkebb családi körben - anyám és testvérem - kedvesnek, a többi démonnal szemben zárkózottnak mutatom magam. Az évek során kifejlesztettem a magam kis maszkját, ami mögé szinte senkit nem engedek be. E mögé zsúfolódnak az érzelmeim, így a velem szemben álló csak a hideg, érzelemmentes arcot látja. Na, jó. Egy érzelmet kimutatok, ha annak lehet nevezni: a humoromat. A legtöbb ember szerint roppant szórakoztató vagyok.

Ez az én családom

Anya: Emily Darley ×× fúú, bele se merek gondolni ×× démon ×× jó
Apa: Ben Darley, ha minden igaz ×× jó sok ×× démon ×× ismerjük egymást, meg ilyenek... inkább anyához állok közel
Testvér/Testvérek: Deliah Darley ×× 177 ×× démon ×× minden értelemben jó
Egyéb hozzátartozók: Carly Darley ×× vén nyanya ×× démon ×× még a Napnál is jobban gyűlölöm

Ez az én életem

Majd' 200 éve megszülettem, nagy sötétségben felnevelkedtem, megtanultam, hogy mi is vagyok, és hogy kell viselkednem. Deliah-al játszottam sokat, amennyire játéknak lehet nevezni, amit a egy démonnak a gyermekei csinálhatnak. Állatok kínzása, néha a tudatlan embereké... Igen, a rikoltozó embereké, akik az életükért könyörögnek... Kétségbeesetten, rimánkodva. Zene füleimnek a mai napig. Apám tanított kínozni. Deliah annyira nem volt odáig a módszereinktől, de ő sem vetette meg az efféle dolgokat.
Sülve-főve együtt szórakoztunk Deliah-al, de néha kellett a magány is. Ő nem tudom, hogy hol volt, én meg erőmet kihasználva, láthatatlanul törtem borsot az emberek, vagyis a sötét oldal embereinek orra alá. Én jól szórakoztam, ők kevésbé. Aztán a drága Carly, aki a húgomat is próbálta befolyásolni, rám is próbálta kivetni a hálóját. El kezdett papolni, hogy ne csináljak csínyeket a démonokkal, és a többi és a többi. Én visszatértem láthatatlanságomba, majd visszaordítottam neki: "Ja, persze, oké!" Azóta ő a kedvenc célpontom. Olyan egyszerű hülyeségeknek bedől, mint a ragasztó a kilincsen vagy a fiókban, egérfogó a ruhái között... Elég béna, mi? Szóval érte nem vagyunk oda.
Aztán már elkezdtem komolyodni, felölteni a magam kis álarcát. Olyan 14-15 éves korom óta használom ki minden bájomat, befolyásomat, gonoszságomat. Azóta szédítem a nőcskéket, és a többi. Akkor kezdtem más szempontból is összejönni az én egyetlen testvéremmel. Én is férfiasodtam, ő is nőiesedett, mind a ketten szexistenek lettünk, hát mi az akadálya egy kis kalandocskánk? Hát semmi, barátocskám, semmi. Csak a szülők meg ne tudják. Az nem lenne jó... Inkább bele sem gondolok.
A többi nő, akivel összejöttem, nem nyújtott ekkora izgalmakat, mint a lebukás veszélye a szülők előtt. Persze nem panaszkodhatom, minden napra jut 2-3 ember, de azért mégis más. És ajánlom, kedves férfitársaim: hiába vonz, hogy a saját nemeddel próbálj lefeküdni, ne tedd, mert nem jó érzés. Egyszer próbáltam, mert érdekelt, de nem olyan, mint a képzeletemben. Egyáltalán nem. Mintha fakanalat nyomnának a hátsódba. Próbáld ki, és elrettensz. *kacsint*
Mi más volna még, lássuk... Ja, igen, úgy döntöttem, elmondom, hogy miért is utáltam meg a nappalt.
Mentem a szokásos sétámra. Nyár, nap, meleg, a halandók csak nevetnek. Nem olyan nevetés, ami nálunk megszokott. Idegesítő, jókedvű, mindenféle sötétség nélküli. Akkor próbáltam nem gondolni rá. Aztán amikor egy szőke csajszit tapiztam, azt mondta,inkább menjünk el napozni. El tudsz képzelni napozni engem? Hát nem. De a csaj bejött, így hát mentem. A gond az volt, hogy a csaj barátnőjével is találkoztunk, akivel még 3 órája egy sztriptízbárban hemperegtem. Na ott lett elegem a Napból. Mi értelme annak, hogy az arcom alapján egyből felismernek, nem bódítja őket a vágy, meg ilyenek. Onnantól fogva csak sötétedéskor indulok "vadászni".

Mit is mondhatnék... talán azt, hogy ez már mondhatni tökéletes! Imádtam minden egyes szavát. Remélem majd egyszer összefutunk a játéktéren is! Nem is húznám tovább a szót: irány a foglalók, aztán keress amgadnak egy játszótársat!